Itthonról

SZÖLLŐSI ZOLTÁN

Itthon

Utak, homokutak.

Erősek, mint a folyók.

Homokkal állandóak,

homokkal változók.

Derekukra, dombokat eltoló

vállukra, hiába rakva kő,

öntve beton,

kicsúsznak alóla, levetik,

elszarusodott inget.

Lustán nyúlnak el a szellő

talpát égető porban,

az indiánarcú házak közt.

Emlékeim rezervátumában,

a mában.

Meg-megújuló szabadságban.

Vasárnap délután,

a sárkány hetedik fejének

haldoklásán. Itthon,

amikor tiszta inget vesz

hős és gyáva

és kocsmában várja Sörkirály.

Itthon, a mában,

felnagyított ragyogásban.

Nehéz árnyakat úsztat

és tehenek nyomát

és mezítlábasok nyomát,

nyitott kagylókat sodor

partra az út.

Itthon. A hirtelen vénülő

tanyák közt,

ahol országló sorsunk

csak kaland.

Nagyon nehéz volt a búcsúzás. Sokszor igazából nem is volt hangulatom hozzá. Amikor Brigitte és Steffi elmentek, én épp a legnagyobb hajtásban voltam. Másnap work psychology vizsga és business english (amit aznap még el sem kezdtem, holott több napra lett volna szükség a teljes elsajátításhoz), úgyhogy tiszta ideg voltam. Azért még sütöttem pár palacsintát (nem sokat, hisz hozzávalóm sem volt, már egy hete nem voltam a boltban, maradékokon éltem:D). Hoztak nekem fehér csokoládéport (eredetileg svájci, de Németországban is lehet kapni). Diana meg Iván is eljöttek, és ott volt Volker is, Brigitte barátja, a nagy hó miatt ugyanis lebénult a német vonatközlekedés, csak így tudtak visszajönni Kortrijkba. Sokat beszélgettünk, képeket vettünk át, majd eljött a búcsú ideje. Még sosem láttam Brigittet szomorúnak, kivéve most. Úgy sírtak a lányok. Ilyenkor látszik, hogy mennyire közel kerültünk egymáshoz.
Utána volt még pár búcsúbuli. A Dórié, majd Jaume, amikor a spanyol közösségben egyedül figyeltem kívülállóként :D Később George és Gyuszi is csatlakoztak, így 3-an képviseltük a magyarságot. Rafa igazi spanyol-magyar lánynak nyilvánított, amire nagyon büszke voltam, hisz valóban imádom Spanyolországot, és már egyre több dolgot tudok spanyolul :D Például, csak hogy fitogtassam a tudományom: que pasa? no pasa nada! (zárójelben megjegyzem, hogy azért helyesírásilag nem biztos, hogy megfelel a dolog), vamos (a la playa) calle (utca, csak az utca nevek miatt), amigos (barátok) TAPAS, hasta luego (c u), a káromkodásokat az utolsó este a kártyaparty-ban sajátítottam el. Rendkívül lényeges kifejezések. :D és hasznosak, olykor-olykor.