"Egy partra látok, arra messze, ott már a Déli Föld bűbájos tája int; hová oly nyugtalan kívánkozom megint, emlékek mámorába veszve..."
"Csend van - köd fedi a Kaukázus ormait, sok csillag jön fel a mennyboltra. Fájok; de fájdalmam sugaras és szelíd. Te töltöd be áldva, ragyogva. Tiéd vagyok, mint rég, megint e szerelem tölt el s nem gyújt reményre, vágyra. Mint égő áldozat, oly tiszta a hevem, S a szűzi álmok enyhe lángja."
Puskin
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése