Fogyatkozás

Nincs rajtam a szemüvegem, így nem látom mit írok, de sebaj, reméljük a legjobbakat.
Zsolti, Peti, és Hendrik után Lina következett. Sosem felejtem el, amikor ma pogácsasütés közben, ökörködtünk, énekeltünk, én odaégettem a sütit, Linusz a műzlijét majszolta, mert már csak az maradt a szekrényben:-). A szülinapi sírásba torkollt, de nagyon jól éreztük magunkat. Azonban még mindig nem akarom felfogni....nem, nem akarom, hogy vége legyen, holnap már nem lesz itt Lina, tudom jól, és hiába hiszem azt, hogy Zsoltiékat látom a GB-ben... 2-kor Corina is hazamegy...és utána Jurgita Petkute. Csak Zsoltiék indulásakor sírtam, s zsepivel integettem a taxiból:-), pedig tudom, hogy újra találkozunk, efelől semmi kétség, mégis, lezárult egy korszak.
Semmi baj, én még maradok, mondják a többiek. De csak én maradok, a többiek mennek, és az nem ugyanaz. Mikor valaki hazamegy, mindig meghal egy kis részem, de tudom, hogy még találkozunk, találkoznunk kell. Balázs szerint az emberek jó részét sosem fogom újra látni, de én nem így gondolom. Lehet, hogy túlzottan optimista vagyok?
Lina elment, egyszerűen búcsúzott, Kata és Anikó nagyon sírt. A bulinak ez véget is vetett, többé nem tudtunk tombolni, mintha mi sem történt volna. Ettől függetlenül holnapra garantáltan nem lesz semmi hangom, hisz kiordibáltam már előtte jóval.
Most jött rám a sírhatnék, így 4:48-kor, csak azért írom ide, mert ez a fuckin blog nem a helyes időt mutatja, hát hiába, nem vagyok épp egy sz.gép zseni, de h még az időt sem tudom beállítani, ehhez már külön tudomány szükséges. De Anikó örült az ajándéknak, igazán készültünk, és örülök, hogy örömet tudtunk okozni. :-)