Újra

Kb november óta nem írtam...nem is csoda, mindig is elfoglalt voltam:P túl sok itt a buli, no meg a fordítanivaló az utóbbi hónapban:( Na jó, befejezem az önsajnálatot, abból is kivágtam magam, hogy suliidőben Lanzarotén süttetem a hátsófelem, így már senki sem érez részvétet irántam.
Annyi minden történt, tényleg mindent akkor kellene feljegyezni, amikor még történt, mert később már késő...nem találom az érzést.
A nagy betegségből Spanyolország gyógyított ki. A semmittevés, az, hogy hallgattam a tenger morajlását, és közben aranybarnára sütött a déli napsugár. Kellemes volt. De a legjobb az egészben az, hogy Lillával találkoztam. A H.-ügy után szükségem volt valakire, aki igazán ismer, nemcsak felületes barát és ez Lilla volt. Sokat köszönhetek neki. Lényegében még Belgiumot is, ő bíztatott, hogy jelentkezzek. Szóval, Lillám, remélem olvasol, köszönöm neked.
Spanyolország egész más világ, de nagyon megfogott, itt el tudnám képzelni az életet. Igaz, nagy a szárazság, a folyók teljességgel hiányoznak, a folyómedrek üresek, a hegyoldal sziklás, sivatagszerű. A növények egészen különlegesek, nemcsak pálmafák (az sem számított snassznak), mindig felfedeztünk valami újdonságot.
Ami a legjobban tetszett: a spanyolok lazasága. Belgiumban is ők a legjobb társaság, akik csinálják a hangulatot. A spanyol siesta és fiesta, valamint a 'no pasa nada' feelingje. Itt mindenki totál relaxed, nem aggódnak fölöslegesen mindenféle hülyeségen. Lilla nem ment be az egyik buli után, és mivel nála volt a kulcs (bár volt még valakinél, szóval ha nagyon akarnak, be tudnak menni...), úgy döntöttek a munkatársak, hogy akkor elmennek vakációra :D. Nem sokat vacakoltak, nem csináltak belőle problémát:).
Ezen a stresszelés ügyön még dolgoznom kell, így elhatároztam, hogy áprilisig hosszabbítok. Addig nem megyek haza, amíg teljesen relaxed nem leszek. Hihetetlen, hogy Magyarországon mennyi mindenen görcsölnek az emberek. Vagy csak a családom? Na ezt remélem, olvassátok, aztán ti is nyugisabbak lesztek már legközelebb.