"Minden ember magával viszi az egész múltat... de La valahogy balzsamozta a múltat, semmit sem hajított el, minden emlék élt benne még egy kissé; azt a rejtélyes és időtlen életet élték benne az emlékek, mint a fölösleges tárgyak és az emberiség nagy korszakain átderengő mondák és szép gondolatok. Mintha az élet volna a tett, valami szörnyűség és önfeledtség, aminek egyetlen értelme, hogy utána nem érzi az ember bűnösnek magát."
/Márai: Féltékenyek/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése