2009. szeptember 14., hétfő

Végre eljutottam idáig



Hát igen, a filozófia, ha most nem kezdem el, akkor sosem, bár valójában most is kb 30 percem van arra, hogy leírjam mindazt, ami eddig történt velem. Ez persze lehetetlen, de legalább elkezdem a blogot, mert már többektől megkaptam, hogy minek hoztam létre, ha sosem írok, ami persze igaz is.
Szóval azt sem tudom, hol kezdjem, bár szerintem elég kapkodós a stílus...vajon miért. Hát ööö az elmúlt két hét eseményeit már nem fogom tudni hűen visszaadni, tekintve, hogy nem is nagyon tudom, melyik nap mi történt, merre jártunk, kivel találkoztam.
Eddig annyit tudok elmondani, hogy tök jól érzem magam, szuper a társaság, a lakótársak nagyon ott vannak, szinte egy percet sem töltök egyedül kivéve azt a néhány órát, amikor megpróbálok aludni egy csöppet. (Egész reggel 7ig minden áldott nap, amikoris a szomszédban megkezdődik a szokásos fúrás-faragás, szanaszéjjelbarmolás...)
Ajj tényleg el kellett volna kezdenem már hamarabb írni, mert azt az érzést már nem lehet visszaadni. Amikor De Panne felé száguldott a kis Peugot tele csajokkal és a Skoda tele fiúkkal és Iron Maident bömböltettünk, és jógáztunk a parton, és megvártuk a naplementét. Mióta megérkeztem, még sosem volt annyira szép, nyárias idő, mint aznap (ez talán kedden volt, suli után spontán lehúztunk a tengerpartra...just cooooooool)! Na a vízbe azért csak combig mentem bele:P!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése